Aki a moziban elsősorba vesz jegyet

Zsolti nem társas lény de Norbival lakik. Zsoltinak nincs lelke. Zsolti alapos, lapos. Zsolti tényeket tár elénk nem teketóriázik. Zsolti vizsgázik, elvágják. Zsolti vizsgázik, nem vágják el. Van amikor elvágják, van amikor nem. Levente nem szivatja Zsoltit, és én sem szivatom Zsoltit. Árpika? Ő sem, ha józan. Van egy tartása neki,— mármint Zsoltinak— olyan feszélyezett. Van egy speciális kése, amivel a felvágottat vágja fel, egy másik késével pedig a kenyeret szeli. Több kése is van s a hűtője mindig tele áll, még csak azért sem eszik, az ő polca mindig tele van. Nem éhezik mint mi. Mindenre megvan a szerszámja és egy kitűnő jól megalapozott mindenesetben helytálló „csakisazlehetigaz” véleménye. A tények embere, most is megkérdezné, hogy ezt mire alapozom. Levi szerint ő lesz majd az okoskodó „faszjóska”. Szerintem nem, de ha szépen dolgozik rajta, talán egyszer még pedofil is lehet. Nagyon erős szexuális ki nem teljesülés hatja át— szerencsére még nincs tesztoszteron szaga. A múltkor mesélte, hogy Jánó Melikét úgy kielégítette, hogy az mind a hasára sprickolt valami levet. - Kijött belőle valami lé — mondta s kacagott olyan furán, egészen furán. Nekem nem tetszik, ha nő lennék sem tetszene, s nem is élveznék a hasára. Arra következtettem, hogy amikor Melikét gyötörte akkor biztos felül volt, dolgoztatta szegény lányt, s akkor a lány elégítette ki őt nem a lányt ő. De azt hiszem nem mondott igazat, Melike tagadja, s minek tagadni, ha valami olyan jó, hogy a... Rosszindulatú, irigy. Főleg Levire, mert neki minden lány „megkerül”, hajdanán még Szende is, s egy szó mint száz, nem volt megelégedve vele, csak úgy feküdt olyan bután, olyan mereven, mint egy béka, az pedig nem szexis. Mára sokat javult, mármint Szende, egészen puha a segge, a kufferja. Ha a vágyak terén hasonlítanánk össze Tamást és Zsoltit, akkor olyanok lennének, mint két tojás. Ki vannak éhezve! Minden amit a szexről mondanak, még akkor is hazugság ha kérdezik. Most szólok, hogy ezt a lányok érzik. Ez a baj fiúk… Zsolti a szomszédban lakik, s néha zavarja ha hangosak vagyunk, de soha nem szól, pletykából értesülünk. Azt hiszem nincs bátorsága. Inkább szerzett egy pár füldugót. Összenyomom s beteszem,—mondta, — különben nem fér be – s megint úgy kacagott, de azt hallani kell, mert nincs állat amihez hasonlíthatnám—látod? Szép vagy. A gyógyszerészek gyöngye. Szerintem a származása sok mindent befolyásol, vásárhelyi, kézdivásárhelyi, mint Réka. Diktátorok mindketten, a vérükben van az uralkodás, alig várják, hogy végre befolyásosak legyenek, diplomásak, számítsanak, megvegyenek, de olcsón mert fukar fösvények. Szerintem Isten is kézdin született…

Dr. Mouse

Réka steril, tiszta. Ő minden egyes ürítés után megmossa az éppen összepiszkolt szervét. Van amikor a klitoriszt (pecket), van amikor az ánuszt (segglyukat), de saját bevallása szerint ez csak bónusz. Egy vérbeli radiológus, mindig képzi magát, tovább és tovább. Egyszer olyan képzett lesz, hogy a szőke haját is meghazudtolja. Akkor majd biztosan kiáll valamilyen nemes cél érdekében, ahogy ezekkel a nagy tudású keresztény neveltetésű kézdivásárhelyi doktornőkkel szokott lenni.
Nagyszerű életét rituálészerű monotonitás jellemzi. Minden reggel hét órakor ébred, kivéve hétvégén, mert akkor hét órakor ébred. Fogat mos! Pisil! Tusol! Öltözik és közben továbbképzi magát! Ezt a rendet csak az szakíthatja meg, ha este elfelejt kávét főzni, olyankor mindig reggel teszi azt. Az izgalmat egyáltalán nem szereti, ez az egyszerű kávéincidens is felborítja a napját, rossz lesz a közérzete és antidepresszáns gyógyszerekhez folyamodik.
Kis szobáját két kulcsra zárja, majd egy nedves törlőkendővel fertőtleníti a kilincset. A kilincsnek makulátlannak kell lennie – mondja— , ugyanúgy mint a klitorisznak, az ánusznak s a bimbóknak.
Dacos lépteivel elhalad az Irish Pub előtt, balra fordul majd ugyanolyan dacosan lépked a korház fele. Közben a továbbképzésén gondolkodik, pontosabban azon, hogy hogyan is képezheti tökéletesre a röntgengép kezelésének módszereit. Azt a piros gombot nem mindegy, hogy hogyan nyomja meg az ember. Különböző technikákat dolgozott ki,— már folyik a szabadalom— gombnyomás háttal, oldalról, álmosan, körbeforgásból és nekifutásból tiszta avagy mocskos kézzel. Betegjeit a problémájuk szerint rendszerezi, borítékot soha nem fogad el, viszont a bankszámlaszámát szívesen lediktálja, mindenki rá van utalva egy kisebb kiutalásra, ha tiszta képet szeretne a törött tagjáról. A müszak lejárta után, hazajön és társasági életet él. Ekkor bontakozik ki, ekkor mutatja meg a lelkét. Lénye s haja fénye minden mozzanatát átitatja. Kicsit kapkod, kicsit hadar, de mindent részletesen megoszt velünk. Fél kettő fele járunk, visszavonul a szobájába, ismét tusol, közben képzi magát. Mindig sokat ad a lélek dolgaira, és a kikapcsolódásra, mert egy felgyorsult világban csak így tud egészséges maradni az ember. Dupla kávét hallgat, könnyeket hullat. Mozgást következőkor akkor figyelhetünk meg, ha éhes lesz, ez a gyengéje. Az ételt precízen előkészíti, kés, villa, olló, tányér... Szimmetria. Egyenes hát, és megindul a pusztítás. A gyors kanalazást értetlenül figyeljük. Ezt a korházban éheztetik? Amikor már mindent megevett, akkor természetesen teszi fel a kérdést: - ti nem ennétek valamit, gyertek na. Mi hasonlót soha nem csinálunk, mi mindig akkor kínáljuk azt amink van, amíg még van belőle, de erre is van egy sajátos módszere. Soha nem fogad el semmit. Ő csak elteszi későbbre, ilyenkor bátran belekanalaz a krumplipürébe és beteszi porosodni a szekrénybe, majd visszavonul. Még nincs vége. Egy perc sem telik el, már jön is vissza. –Van kólátok? Nagyon szeretjük Rékát, egy remek orvos, de mi egyelőre csak krumplihámozásra használjuk.

A szeretetre méltó kis arab nő

Arabellának kellene a windósz, de én már többet nem deriválok vele. A múltkor azt mondta, hogy műveletlen vagyok. Mondtam neki, hogy ő csak ne ugráljon amíg az ákosfalvi bercibárban kupálodott ki, én mégiscsak színházba járok. Orvosnak készül de ez nem jelent semmit, már menyasszony de ez sem. Ő ilyen sokoldalúan fejlett, mint a szocializmus új embereszméje. A vőlegényét ilyen internetes lószaron ismerte meg, aztán mélyült a kapcsolatuk és faxon eljegyezte. Olyan szépen gépelt, vagy nem is tudom, hogy mi tetszett meg ennyire neki, talán a jellemében van a szépség, mert testiekben nem igazán áldotta meg az úr. Nem azt mondom, hogy hiányos, csúnya, rút, egy keveset sem bájos, sőt arról van szó, hogy igencsak jó bőrben, húsban, zsírban van. Megpróbál felzárkózni a szép lányok közé. A múltkoriban flastromot kért meg fóliát, de nem azért ám mert elvágta a kezét, éppen ellenkezőleg, esztétikai oka volt. A tetoválását szerette volna leragasztani vele, mert az is van neki. A hasára készítetett egy lovat, mert úgy gondolta, hogy az majd jobban nyilvánosságra hozza a személyiségét, a ruha alatt. Fekete csődör áll a hasán, egy „stalion” ahogy az angol mondja. Árpika mesélte, hogy régen mindem más volt, még ő maga is, de azóta sok víz lefolyt a maroson…

Kicsit mind irigyek vagyunk, mert Arabella Árpikát szereti a legjobban, meg Noémi is, pedig neki igazán szép a szeme, csak hülye. A legtöbb baj Tamással van, ő rámenős. Én is észrevettem, a múltkoriban majdnem megfogta a… is, aztán meg furcsa szemekkel néz a barátnőm lakótársára, Szendére.

Árpika egyszer azt mondta, hogy Levente a legnagyobb tetű a házban, mert mindig ő kezdi a „tetüséget”, s mert hát egyszerűen tetű. Levi másképp gondolja, szerinte Árpika a legnagyobb tetű annál az egyszerű oknál fogva, hogy tetű.

Néha iszunk, de nem sokat, csak mértékkel. Mindenkinek megvan a saját mértéke, de Árpikának rossz a mutatója, mert mindig nekünk kell lefektetni, ő mértéktelen. Nincs mit tenni. Ha valaki nem tud valamit egyedül annak segíteni kell, így tanítja a biblia, meg az egyház, s a többi ház, de én csak jóindulatból cselekszem, nehogy megfázzon szegény a földön. Ezt empátiának hívják úgy-e?

Egyszer talán Arabellával barátok leszünk, de addig nem amíg műveletlennek gondol, szerintem még azt sem tudja, hogy hányban volt a níceai zsinat. Szerencsére ebben a házban mindenkinek megvan a helye, és akkor még Rékáról nem is mondtam semmit…